Nem meglepő módon a lánybúcsú a legénybúcsúból ered. Szerencsére a női egyenjogúság kivívásával az önfeledt szórakozás már nem férfi kiváltság, lányok, nők, asszonyok is tarthatnak fergeteges bulikat. A két szokás története azonban kéz a kézben jár, pont mint az ifjú pár.

A lánybúcsú eredete

Ahogyan azt már fent említettük, a lánybúcsú szorosan összekapcsolódik a legénybúcsú intézményével, ezért pillantsunk bele egy rövid ideig, honnan ered és hogyan zajlott egy igazi férfi buli.  Ha lenne egy tippetek, mit mondanátok, honnan származik a legénybúcsú?

Hát persze, hogy az ókori Görögországból, Spártából ered. A kezdetekben a gonosz szellemek elűzésére szolgált, ahol a vőlegény barátai gyűltek össze és addig ütögették össze edényeiket, ameddig akkora zajt nem csaptak, hogy a létező összes gonosz szellem vissza nem vonult örök életére. Később természetesen már nem az ártó szellemek elkergetése volt a cél, hanem a vőlegényt búcsúztatták ezzel a mulatsággal a  legényélettől.

Egyes országokban, mint az USA és Hollandia, nem az esküvő előtti napon, hanem szigorúan két héttel korábban tartották a legénybúcsút a násznéppel együtt az örömapa házában. Az ifjú pár családjainak férfi tagjai szembesítették a vőlegényt a házassággal járó kötelezettségeivel, ráadásul azt is megvizsgálták, alkalmas-e férjnek. Valljuk be, komoly próbatétel volt ez az ifjú vőlegény számára, akár úgy is mondhatnánk, hogy rendesen gatyába rázták.

A lánybúcsú sem sokkal fiatalabb hagyomány. A régi leánysiratónak az utódja, és csak az emancipáció után, az 1960-as években kezdett el divat lenni a ma is ismert formája. Így a menyasszonyok is megünnepelhetik az utolsó, lányként eltöltött estéjüket. A korkülönbség a két búcsú között a nevükből is látszik, hiszen a legénybúcsú az angolban „bachelor party”, a lánybúcsú pedig az ebből képzett „bachelorette party” nevet kapta. A klasszikus leánybúcsút az ara otthonában, édesanyjával és idősebb barátnőivel volt szokás tartani, akikkel együtt főzőcskéztek, iszogattak és régi történeteket meséltek.

Lánybúcsú napjainkban

Sajnos még mindig tartja magát, de leáldozóban van a lánybúcsúk vad korszaka, amikor a bulizás szigorúan kötelező, és éjfélkor a semmiből bukkan fel egy chippendale táncos vagy az arának egy szexuális/erotikus tartamú játékban kell részt vennie. Sokkal inkább előtérbe helyeződnek az ízléses, családiasabb hangulatú, szűk körű, akár több napos lánybúcsúk. Ezek az alkalmak sokkal inkább a menyasszonyról szólnak, akinek közeli családtagjai és barátnői olyan helyszínen rendezik meg a lánybúcsút, ami az ara szíve vágya. Ráadásul a feladatokat és aktivitást is hozzá igazítják. Természetesen, ha táncos fiúkat szeretne, az is megoldható, de valljuk be, egyre kevesebb az ilyen bulik száma. Ma már inkább kerti partyt vagy közös strandolást szerveznek a lánybúcsúsok. A lánybúcsú természetesen egybefoglalja a leányélet lezárását, és a házasulandó lány új feladataira való felkészülést is, vicces vagy éppen megható formában.

Európán belül ez a lánybúcsú szokása Angliából terjedt el, „Stag Night" néven. Skóciában a "Blackenings"-nek becézett mulatság célja, hogy a menyasszonyt alaposan zavarba hozzák. Nevetséges  jelmezbe öltöztetve parádéznak végig a városon. Nem csak az Egyesült Királyságban jellemző a fiatalok vicces és kínos ruhába öltöztetése.

Ahogy a magyar vigad

Mint majdnem minden népszokás, úgy a leány- és legénybúcsú is a régi magyar hagyományokhoz tartozik, nekünk ebből is van saját verziónk. A régiek úgy hitték, minél zajosabb a mulatság, annál boldogabb lesz az ifjú pár. Ezért a legénybúcsút leggyakrabban széles körű mulatságként, valamilyen közösségi célú helyen tartották. Nem meglepetés tehát, hogy legtöbbször a falu kocsmája szolgált helyszínül a mulatozásra. Ennek szinte ellentéte volt a leánybúcsú, amire szigorúan a lányos háznál került sor. Bár a leánybúcsú mai formája nem túl régi hagyományra tekint vissza, a lényeg a mai napig nem változott. Már nagymamáink is korábbi barátnőiktől, családtagjaiktól búcsúztak el a szülői házban, hiszen az esküvő után faluhelyen a munkás hétköznapok kezdődtek, amikor is már kevesebb idő jutott a szórakozásra, mint a házasság előtti években.

Ezzel napjainkban már nem csoda, ha nem értünk egyet, hiszen a házasságot megelőző időkben legalább annyira leterheltek mind a hétköznapjaink, mind pedig a hétvégék, azonban a legfontosabbat nem szabad elfelejtenünk: lehetőség szerint a szeretteinkkel töltsük a legtöbb időnket!